A budapesti ügyvédi kar szervezetei és belső konfliktusai a dualizmus derekán

„Az ügyvédi hivatás története régóta a társadalomtudósok, illetve a történészek érdeklődésének homlokterében áll. A társadalomtudományos kutatások kezdetben a jogászi (ügyvéd, bíró), illetve az orvosi hivatásokat tekintették a legsikeresebb, tehát a legkorábban professzionalizálódott modern foglalkozásoknak.1 Az angolszász és a kontinentális ügyvédség társadalomtörténetét tekintve nyilvánvaló, hogy ez a leegyszerűsített kép további árnyalásra szorul. Még ha helyt is adunk annak a tételnek, hogy az ügyvédség klasszikus hivatás, a jogi képviselők intézményes hátterének különbözőségei érdemi kérdéseket vetnek fel a professzionalizáció sokáig egységesnek tekintett folyamatával kapcsolatban.

A magyar ügyvédség esetében is több szakmai szervezettel, intézménnyel találkozhatunk. Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy – kizárólag a fővárosi – szakmai szervezeteket elhelyezzem a dualizmus kori ügyvédség professzionalizációs folyamatában, hogy megállapítást nyerjen, vajon a kamarai rendszer minden tekintetben betöltötte-e a hozzá fűzött reményeket, vagy esetleg a korabeli ügyvédség más szervezeti formában (is) kívánta-e érdekeit képviseltetni. A kamarai választások története arra enged következtetni, hogy a fővárosi ügyvédségen belül több érdekcsoport is formálódott, a belső törésvonalak gyakran a szervezeti kérdések kapcsán mélyültek el.”

Papp Viktor: „Össze-vissza kuszálva van ismét minden párt vezéreszme nélkül”. A budapesti ügyvédi kar szervezetei és belső konfliktusai a dualizmus derekán. AETAS, 37. évf. 1. sz. 2022. 40–61.

A képen: Tabló a budapesti ügyvédi kamara tagjairól, a kamara 25 éves jubileuma alkalmából. Ország-Világ, 21. évf. 11. sz. 1900. március 11. 203.