A professzionalitás elemei: testületi és piaci elvek - HALMOS Károly írása

Adott egy várandós kismama. Vizsgálatok tömegét végzik el rajta - az orvostudomány mindent bevet, ami csak rendelkezésére áll. Genetikai vizsgálatokat is végeznek - az eugenika igenis belopódzott az emberek életébe. A kismamát a nőgyógyász vizsgálja rendszeresen, de megszokottól való bizonyos, kisebb-nagyobb eltérések esetén a genetikus is bekapcsolódik. A gépi vizsgálatok eredménye nem egyértelmű. A nőgyógyász szerint aggodalomra nincs ok, a genetikus szerint semmilyen lehetőséget nem szabad kizárni.

A páciensnek eközben természetesen joga van tudni, mi is történik vele, és ezt a jogát még véletlenül sem akarnák kétségbe vonni. Mivel eltérő véleményeket hall és nincs megfelelő végzettsége az eredmények saját értékelésére, elbizonytalanodik. Az elbizonytalanodás természetesen módosítja lelki állapotát is, ingerlékenyebb, szorongóbb, hangulatilag levertebb lesz. Ez persze mindenkinek a saját baja, de hát ne feledjük, ott van egy magzat is, akinek az érdekében mindez történik, és akinek az állapotát a kismama lelki helyzete minden bizonnyal befolyásolja.

Mit mondhatunk a történetecskéről az erkölcsi szempontot mérlegelve?

Ha az orvosok úgy tekintenek magukra, mint egy társaság versengő tagjaira, akkor minden rendben van. Minden orvos kínálja a saját portékáját, a nőgyógyász a nagy tapasztalatát, a genetikus a nagy hatású műszereit. Mindkettejük tapasztalati tárháza gyarapodik a vizsgálatokkal, és ez a közjóval legitimálható is. A pácienst (és ki is a páciens voltaképpen?) tekintve a vele közöltek aligha számíthatók információnak, legalábbis, ha az információt a bizonytalanság megszüntetéseként értjük. Ugyanakkor a számára biztosított jogok nem sérültek. Erkölcsileg tekintve a kereskedelem ősi elve, a "caveat emptor" érvényesül.

Ha viszont az orvosok testületként tekintenének magukra, akkor bizony előbb egymással egyeztetnének, és csak egyeztetett közléseket juttatnának el a pácienshez. A tapasztalatok tárháza így is bővülne. A páciens bizonytalansága nem növekednék, a magzatot nem egy szorongó ember méhe venné körül, viszont a kismama mint persona tájékoztatáshoz való joga sérülne. A "caveat vendor" elve működnék, de a személyi szabadságjogok sérülnének.

Hát ezt teszik az intézmények...

(A kép forrása: MaNDA: 1. Szülőotthon orvosa két ápolónővel és csecsemőkkel - 1950)