A testületi autonómia kérdése
Halmos Károly írása
2020.10.04.
"Az egyik legfontosabb törekvése minden hivatásnak a testületi autonómia kivívása, mely jellegétől és mértékétől függően fontos eszköz lehet a hivatáshoz tartozók érdekeinek megvédésére."
Az iménti mondat - kis változtatásokkal - gyakran fordul elő a professzionalizációs szakirodalomban. Hogy azonban a testületi autonómia vajon ténylegesen érdekvédelem-e, pontosabban, vajon csak az-e, kérdéses. Valójában szemléletmód kérdése.
Ha a modern (nemzet)állam felől nézzük, amely úgy keletkezik, hogy az általános szabadság nevében fölszámolja a kiváltságokat (azaz a kötelezettségekhez társított szabadalmakat, egy későbbi szófordulattal a szabadság kis köreit © Eötvös J., Bibó I.), akkor ehhez a szabadsághoz mint végső értékhez képest valóban minden csak érdek, hiszen az általános jóhoz képest mindenki a (fentről nézve partikuláris) érdekvédelem pozíciójába kényszerül.
De ha onnan nézem, hogy a szabadelvűség elvileg ellene van annak, hogy a közjó, az összjó nevében több szabadságot vonjanak el annál, amennyi feltétlenül szükséges, akkor az "érdekképviselet" kifejezés már kétes értékű. A honfiúi respublikanizmus és korai liberalizmus (amikor a liberális még "a (római) polgárhoz méltóan nagyvonalú"-t jelentette) idején még magától értetődött, hogy az embereknek hivatásuk van, a hivatásuk elkötelezettség, és mint ilyen evilági kötelezettségekkel is jár, s a testület szabadsága, autonómiája ennek biztosítására, hatékony megvalósítására szolgál.
A testületiség legteljesebb jogi formája a köztestület. E szemlélet jegyében az állam csak az első és legnagyobb közöttük, és főként az, amelyik a többit elnyelte. A (nemzet)állam és annak általános joga felől nézve még az egyházak is az állam alá tartozó köztestületek, bár megjegyzendő, hogy éppen a 19. századi ultramontánizmus-vita jelezte, hogy itt inkább testülések közös részéről, mint szigorú tartalmazásáról van szó.
A képeken: 1. A Miskolci Ügyvédi Kamara tisztviselőinek és tagjainak névsora, 1893. Első oldal. (MaNDA); 2. A tanári kar, Angyalföldi Elemi Iskola, 1925. (Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)