Detektívek és kollektív mobilitás

Magyarországon az első detektíveket csak 1886-ban nevezték ki, de a detektív foglalkozás a 19. században újnak számított Európa-szerte. Az új foglalkozás iránti igény létrejöttét olyan folyamatok érlelték meg, mint az urbanizáció és az indusztrializáció, a bűnözés struktúrájának „modernizációja”, a bűnügyi statisztika és a kriminológiai gondolkodás fejlődése, a rendészeti ágak specializálódása, és a bűnügyekről hírt adó nagyvárosi sajtó valamint a „bűnügyi riport” műfajának kialakulása és felfutása.

A professzionalizációs folyamat egyik mozgatórugója az azonos foglalkozást űzők kollektív törekvése magasabb társadalmi státusz elérésére, ahogy Harold L. Wilensky fogalmazott 1964-es híres tanulmányában: „a professzionalizációt úgy fogjuk fel, mint a hivatásszerű érdekérvényesítés technikáinak alkalmazását a presztízsért és a magasabb jövedelemért folytatott küzdelemben”. Magali Sarfatti Larson is úgy vélte, hogy a szolgáltatások piacának megszervezése mellett a kollektív mobilitásra való törekvés határozza meg alapvetően a hivatások struktúráját. (The Rise of Professionalism, 1977)

Tátrai Viktor Társadalmi határok átlépés: a detektívek kollektív mobilitása 1886-1922 címen tartotta meg előadását, melyben azt járta körül, hogy a detektívek társadalmi státusza hogyan határozható meg a dualizmus kori társadalomban, milyen „rendies örökség”-et hordoznak magukkal (Tóth Zoltán, Randall Collins), hogyan értelmezhető esetükben a kollektív mobilitás, milyen lehetőségek nyíltak meg előttük a státuszemelkedésre 1886 és 1922 között, milyen társadalmi változások érlelték azt meg, és végül az 1918-as forradalom politikai eseményei hogyan járultak hozzá ennek a „valóságos forradalmi reformnak” – ahogyan azt emlékirataiban Dietz Károly, az őszirózsás forradalom főkapitánya nevezte – a keresztülviteléhez:

„A detektív helyzete igen furcsa volt a múltban. (…) mégsem tekintették tisztviselőknek őket. Mint Mohamed koporsója lebegett ég és föld között: olyanformán foglaltak helyet a szolgák és tisztviselők közzé beiktatva. Ezt az állapotot nem tartottam és nem tarthattam igazságosnak. Keresztülvittem, hogy tisztviselői státusba kerültek, sőt megnyílt előttük a hatodik díjosztály is. Minden álmuk soha nem remélt mértékben egyszerre valóra vált: megszűnt lealázó, se ide, se oda tartozóságuk és – már szép pozitiót jelentő – magas díjosztály is nyílt meg előttük.” – írta Dietz a detektívek kollektív mobilitásáról Októbertől – Augusztusig című 1920-ban megjelent emlékirataiban.

Az ábrán: Államrendőrségi detektívek létszáma 1881 és 1921 között