Egy jóházból való úrilány lehetőségei - emlékei tükrében

Preisich Irén gyógytornász életútját elemző esettanulmány a magyar mozdulatművészet társadalomtörténetét feltáró kutatás része. A mozdulatművészet a 19. század második felében induló művészeti-, pedagógiai- és életreform mozgalmak törekvéseit megvalósító testkultúra mozgalmak összefoglaló neve. A sokféle irányzatot magába foglaló mozgalom magyarországi intézményesülése a 20. század elejétől két szakma, a táncművészképzés és a gyógytorna professzionalizációjának fontos tényezőjévé vált. A Preisich család történetét reprezentáló kivételesen gazdag forrásegyüttes a fent említett professzionalizációs folyamatok két világháború közötti közös szakaszát az egyén szemszögéből, alulnézetből mutatja. Képet kapunk a mozdulatművészeti iskolák működéséről, a tudásátadás módjairól, a kezdő mozdulatművészek érvényesülési lehetőségeiről, a pályaválasztás hátterében meghúzódó családi konfliktusokról, a szakmán belüli ellentétekről, és a korszak politikai életének szakmát, magánéletet érintő drasztikus hatásairól. A gyermekorvos édesapa visszaemlékezésének bevonása a vizsgálatba kitágítja az időhorizontot, árnyalja és elmélyíti a társadalmi háttérről kialakult képet, továbbá képet ad az adott társadalmi csoport orvosi hivatást gyakorló képviselőinek lehetőségeiről, korlátairól és konfliktusairól.

(A képen: Eisenbergné Ékes (Grossmann) Klára Mozdulatművészeti iskolájának hirdetése)

DETRE Katalin tanulmánya a legújabb KORALL-ban olvasható!