Értelmi hivatások és a virilizmus intézménye - HALMOS Károly írása

A magyar helyhatósági képviseleti rendszer egyik különlegessége volt a kiegyezés után néhány évvel bevezetett és az ország nagy részében 1945-ig érvényben volt úgy nevezett virilizmus. A kifejezés eredetileg a személyes képviselet jogát jelentette, de hazánkban a helyhatóságok legmagasabb adót fizetőinek képviselőtestületi tagsági jogát fejezte ki. A rendszer többé-kevésbé nyíltan kimondott célja a helyi hatalmi elitek belterjességének megtörése volt. A nagy adót fizetők között az értelmi hivatásoknak tekintett csoportba tartozók nem tettek volna ki a szabályozást kiagyalók számára eléggé erős részhányadot, ezért a virilis képviseletre jogosultak listájának összeállításakor az ő adójukat megkétszerezve vették számításba.

Az elérhető virilis listák lehetővé teszik, hogy szemügyre vegyük a virilisek foglalkozási megoszlását.

"A foglalkozási adatok összehasonlítása mindenesetre lehetővé teszi, hogy a hivatásokat ne csak a korabeli statisztika felfogása szerint csoportosítsuk. A viriliseknek és a választottaknak a foglalkozásokon belüli részaránya tipikus mintázatok azonosítását teszi lehetővé. Az egyes foglalkozásoknak a képviselő-testület egyes felein belüli alul-, illetve felülreprezentáltsága, illetve a reprezentáltság mértékének a két testületfél közötti viszonya alapján négy jellegzetes típus emelhető ki. A foglalkozásfajták számát tekintve legnagyobb létszámú típus (26 foglalkozás, 60%) a kétszeresen alulreprezentáltaké.

A maradékból kiemelkedik a kétszeresen felülreprezentáltak típusa, melynek két altípusa van. Az egyikbe azok a foglalkozások tartoznak, amelyek a képviselő-testület virilista felében erősebben felülreprezentáltak, mint a képviselőiben ({föld- és nagybirtokos}; {kereskedő}, {ügyvéd}), a másikba azok, amelyekben a viszony fordított ({kisbirtokos}; {tanár, tanító}; {pap, szerzetes}). Még egy jellegzetes típus adódik – azoké a foglalkozásoké, amelyek a képviselői féltestületben alul-, míg a virilistában felülreprezentáltak ({nagyiparos, gyáros}; {vendéglős, kávés}; {nagykereskedő}; {orvos}; {gyógyszerész}; {háztulajdonos}). Túl azon, hogy érdekes lesz majd a városokat a típusok dominanciája szerint csoportosítani, a foglalkozások virilitás szerinti osztályozása érdekes módon bontja meg a szabad értelmi hivatások gyakran együtt kezelt csoportját. (Vö. pl. Kovács M. Mária, Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus: A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1867 és 1945 között. Helikon, Budapest 2001.)"

A szövegben emlegetett felül-, illetve alulreprezentáltság azt jelenti, hogy egy csoport tagjai (pl. tanítók) milyen részhányadban jelennek meg egy részsokaságban (pl. képviselőtestület) az alapsokasághoz (pl. a település választóközönsége) képest. Ha az első részhányad nagyobb, mint a második, akkor felül-, ellenkező esetben alulreprezentáltságról beszélünk. A bemutatott mintázatok csak fölvetnek kérdéseket. Bizonyos aszimmetriák tekintetében kínálkozik egyszerű magyarázat, de az általános értelmezés még várat magára.

[Az idézett rész Halmos Károly: A Besitzbürgertum Magyarországon. (A virilizmus). In: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Társadalomtörténeti tanulmányok. Kövér György (szerk). Századvég, Budapest 2006. 161-194. című írásából származik]

A borítóképen: Bárczy István, Budapest polgármestere, 1915 (Fortepan/Saly Noémi). Az állóképen: Bronner Miksa, budapesti kávéház tulajdonos, 1912 (Fortepan/Saly Noémi).