Gyógyító hivatások műhelyszeminárium III.
Magos Gergely előadásának összefoglalója
2021.04.04.
Magos Gergely
A gyógyszerészek, mint paramedikális szereplők „emancipációs” törekvései
Hogyan ragadható meg a különböző egészségügyi foglalkozások egymáshoz való viszonya? Mi jellemezte a gyógyszerészek orvosokhoz való viszonyát a múltban?
A gyógyszerészek visszatérő panasza volt orvosoknak való alávetettségük. Ahogy 1869-ben megfogalmazták „a gyógyszerész az orvosnak alárendeltje s valóságos pária”. Az alávetettség önképe alapvetően két tényezőre vezethető vissza.
Egyfelől az orvosoknak a szupervisori, felügyeleti pozíciójára, hiszen a gyógyszerészek munkáját az orvosok ellenőrizték. A gyógyszerészek az autonómiadeficit felszámolása érdekében arra törekedtek, hogy szakmai kérdésekben szuverenitást vívjanak ki maguknak. Kérték, hogy végre gyógyszerészek lássák el a patikavizsgálatokat, ami a 18. századtól az orvosok feladata volt. Az autonómia kiszélesítésének másik módját abban látták, hogy nagyobb képviseletet kapjanak a politikai döntéshozatalban, hogy végre ne az orvosok döntsenek a gyógyszerészeket érintő ügyekben. Kérték a törvényes képviselet biztosítását a kormányban (pl. önálló gyógyszerészeti osztály felállítását), vagy tisztviselő gyógyszerészek kinevezését helyi szinten.
A pária sors, mint gyógyszerészi önkép másfelől arra vezethető vissza, hogy a gyógyszerészek – az orvosokhoz képest – relatív rangbéli hiányban szenvedtek. A gyógyszerészek célja az volt, hogy azonos társadalmi megbecsültségre tegyenek szert, mint az orvosok. Erre utal, hogy már 1848-ban kérték a „honpolgári egyenlőség” szellemében az egyetem orvosi karának „orvos-gyógyszerészi tudomány karrá” történő átnevezését. 1867-ben felvetették egy önálló gyógyszerészi fakultás felállításának ötletét. A másik szívfájdalma a gyógyszerészeknek az egyetemi „mester” (magister pharmaciae) megnevezés volt, mely megítélésük szerint az „iparosok rangjára” utal, ezért méltatlan egy diplomás emberhez. A rangemelési törekvések viszonylag későn váltak valóra. 1940-ben az addig 4 szemeszteres egyetemi képzést 8 szemeszterre emelték, így a gyógyszerészek is teljes jogú diplomásokká váltak. A rendelkezés jótékony hatással volt a gyógyszerészek társadalmi rangjára is. Eltörölték a mester címet, ráadásul 1944-ben a katonaságnál szolgálatot teljesítő gyógyszerészek – az orvosokhoz hasonlóan – megkapták a tiszti rangot.
(Kép forrása: https://szentkatalingyogyszertar.hu/rolunk)