Ney Ferenc (1814-1889) pedagógusi életútja

Ney Ferenc (1814-1889) neve pedagógusként maradt fenn: a kisdednevelés, az óvodai rendszer egyik magyarországi megteremtőjeként, illetve élete második felében mint a pesti reáltanoda – a budapesti mai Eötvös József Gimnázium - igazgatójáé.

Pedagógusi működése idején kellett megteremteni egy polgáriasuló állam legfontosabb működési feltételeit, igazgatási területeit és intézményeit, sőt a magyar nemzetet a saját modern nyelvével együtt. Ennek a teremtő munkának a kevés felkészült szakember mellett többnyire az éppen felismert szükségletre azonnali választ adó amatőrei, megszállott munkálkodói és lelkes propagálói voltak. A nyugtalan kapkodás, az egyéni megoldások és kombinációk alkalmazása jellemezte ezt a professzionalizációt megelőző stádiumot.

Ney Ferenc bár lelkileg és ambícióját tekintve elkötelezett, mégsem professzionális tanár volt, hanem a reformkor magyar hazafia, aki a nemzet kifejlesztésének sokféle területén működött, kísérletezett mint színmű- és regényíró, költő, publicista, reformkori egyesületek vezető tagja; aki minden kipróbált tevékenységében „a haza üdvének” keresését látta. Valódi és kitartó „nemzetnevelői” elhivatottsága nem fért volna össze azzal, hogy „csak” szaktanár legyen, mint ekkor már a Reáltanoda tanárainak a többsége; viszont éppen ez a felfogása tette lehetővé, hogy iskolaigazgatóként a korban körülhatárolhatóan még nem létező „oktatáspolitikusként” működjön, figyelemreméltó sikerrel.

A képen: Ney Ferenc. Simonyi Antal fényképe, 1860