Reformkori akadémikusok foglalkozása, különös tekintettel a papokra és tanárokra II.

UGRAI János tanulmánya a legújabb KORALL-ban

2023.08.28.
Reformkori akadémikusok foglalkozása, különös tekintettel a papokra és tanárokra II.

A reformkorban még leggyakrabban olyan jeles férfiak lettek akadémikussá, akik valamilyen polgári foglalkozáshoz, vagy egy ilyen foglalkozás korabeli, kezdetleges változatához sorolhatók. Ily módon megvizsgálhatjuk e zárt kör foglalkozás szerinti hovatartozását, s ez a vizsgálat két irányban is fontos tanulságokat ígér. Felmérhetjük, hogy az egyes lassan körvonalazódó szakmák milyen arányban voltak képviselve az Akadémián, milyen sorrendben, s milyen erővel voltak képesek egy egyébként kifejezetten heterogenitásra törekvő, de mégiscsak zárt elit társaságba képviselőket delegálni. Ezt a foglalkozásszerkezeti vagy professzionalizációs szempontot pedig kiegészíti az az olvasat, miszerint ezáltal képet nyerhetünk az Akadémia belső összetételére, az ott folyó viták szakmai megalapozottságának tagolódására, miliőjére.

Ez még akkor is érdekes, módszertani és fogalmi szempontból is érdekes tanulságokat ígérő kísérletnek mutatkozik, ha tisztában vagyunk az eljárás korlátaival: a rendi állapotból a modern, polgári foglalkozásszerkezet felé való átmenet nyomán gyakran szembesülhetünk pl. a honorácior vs. polihisztor kérdéskör vagy épp az egyes személyek megélhetésének foglalkozáshoz rendelése körüli, nehezen feloldható dilemmákkal.

Mindezeknek megfelelően Ugrai Jánosnak a Korall tematikus blokkban megjelent tanulmánya az akadémikusok foglalkozásáról árulkodó csoportsajátos jellemzőket gyűjti össze, majd pedig a legkorábban professzionalizálódó hivatások, a papi és a tanári szakmák képviselőire szűkíti a vizsgálati fókuszt. A kutatási feszültséget itt az fokozza, hogy mind a papok, mind a tanárok hiába jártak az értelmiségi foglalkozások professzionalizációjának az élén, ezek a hivatások gyorsan vesztettek relatív társadalmi presztízsükből, s rövid úton vissza is szorultak az akadémiai eliten belül. A tanulmány tehát egy gyorsan múló, különös együttállást rögzítő pillanatfelvételként is értelmezhető.

A képen Bertha Sándor (1796-1877) akadémikus (Országos Széchényi Könyvtár, Történeti Fénykép- és Interjútár)