Személyi torzsalkodások és elvi törésvonalak a kamarai választási küzdelmekben

PAPP Viktor „Össze-vissza kuszálva van ismét minden párt vezéreszme nélkül” A budapesti ügyvédi kar szervezetei és belső konfliktusai a dualizmus derekán című, az AETAS Történettudományi Folyóiratban megjelent tanulmányában a budapesti ügyvédi kamara választásaival, azon belül pedig a személyi torzsalkodásokkal és az elvi-ideológiai törésvonalakkal foglalkozott.

"Azt már az első, 1875. évi kamarai választás előrevetítette, hogy a fővárosi karon belül több érdekcsoport jelenléte kimutatható. Ez természetesen egyszerre következett a jelentős létszámból (az alakuló kamarai közgyűlésen négyszázharmincan vettek részt), valamint az 1860-as évekbeli egyesületalapítási viták hagyományából (zárt, illetve nyitottabb egyesületet támogatók köre). Tíz évvel a Budapesti Ügyvéd Egylet megalapítását követően újra felmerült a fővárosi és a vidéki tagok eltérő helyzete, bizonyos ügyvédi csoportosulások még mindig napirenden tartották a kérdést, hogy a kamarai tisztséget betöltők között mekkora arányt képviseljenek a vidéki és a fővárosi kamaratagok. A jelenleg ismert források nem nyújtanak tájékoztatást arról, hogy kik voltak az 1870-es évek közepén a szembenálló felek, és mi képezte a nézetkülönbségeket az előbb említett főváros-vidék kérdésen túl. A kortárs beszámolók szerint a választás előkészítésére egy ún. „ajánló hetes bizottságot” állítottak fel, mely egy névsort állított össze a kamarai posztokra jelentkező és ajánlott személyekből. A lista végeredményben a fővárosi kar közóhaját volt hivatott kifejezni a személyi kérdésekben. Az első ciklus tisztviselőit és a Budapesti Ügyvéd Egylet legutolsó ismert (1872. évi) tagságát összehasonlítva az is szembeötlő, hogy többségében olyan ügyvédek kerültek befolyásos pozíciókba, akik korábban már vállaltak valamilyen vezető szerepet az ügyvédség élén. Ez tehát alátámasztja azt, hogy az Egylet és a fővárosi kamara között a vezető tisztviselők tekintetében (is) kontinuitás állt fenn.

Az érzékelhető belső törésvonalak eredményeképp azonban az 1870-es években még nem alakultak kamarán belüli „pártok”. Néhány sajtótudósítás szerint ugyan voltak nézeteltérések, de „jelentékenyebb elvi eltérés” nem állt fenn a csoportok között. Ennek is volt köszönhető, hogy Siegmund Vilmos, aki korábban a Budapesti Ügyvéd Egylet alapítójaként, később titkáraként működött, továbbra is fontos szerepet töltött be kamarai titkárként a fővárosi karon belül. Ezekben az időkben a kamaratagok mintha még nem tulajdonítottak volna jelentőséget annak, hogy kik töltik be a tisztségeket, s hogy a személyi kérdések összefüggésben állhatnak a kormányzattal szembeni érdekérvényesítés hatékonyságával. Hangos követelések egyébként sem állhatták meg a helyüket az ügyvédségen belül, hiszen a kamararendszer bevezetésére alig pár évvel korábban került csak sor. A kamarai választásokon az érdeklődés kezdetben el is maradt a kívánttól. 1878-ban például meg kellett ismételni a választást, mert a tagok kevesebb mint fele járult csak az urnákhoz."

Papp Viktor: „Össze-vissza kuszálva van ismét minden párt vezéreszme nélkül” A budapesti ügyvédi kar szervezetei és belső konfliktusai a dualizmus derekán. AETAS, 37. évf. 1. sz. 2022. 40-61.

(A képen: Ghyczy Gyula ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara első elnöke. Vasárnapi Ujság 1876. április 16. 23. évf. 16. sz.)