Szülés mint határrevízió

Kappanyos Ilona tanulmánya azt vizsgálja, hogy hogyan változott az anyaság megítélése az első világháború éveiben. A példátlan mértékű, traumatikus háborús emberveszteség felerősítette a nemzet pusztulásától – nem csak politikai vagy katonai, hanem demográfiai és biológiai értelemben vett pusztulásától – való félelmet. Ez egyfelől közegészségügyi és szociális reformok mielőbbi meghozatalát sürgette, másfelől az eugenika térnyerését eredményezte. Ez a két folyamat több ponton komoly átfedést mutatott, hiszen egyetértettek abban, hogy a nemzet túlélésének szempontjából létfontosságú az egészséges népesség egészségének megőrzése, valamint a nagy számú és egészséges csecsemő megszülése és életben tartása. A tízes évek „nemzetvédelem” fogalma egy eugenikával határos közegészségügyi-szociális intervenciót takart, melynek célja a nemzet biológiai entitásának védelme az egészségügyi fenyegetésekkel (nemi betegségek, tuberkulózis, csecsemőhalálozás) szemben, a katonai veszteségek legalább jelképes egyensúlyozása a csecsemőhalálozás csökkentésével.

Ez a kontextus hívta életre az első modern, és a nemzet egészének ellátására törekvő anya- és csecsemővédelmi próbálkozásokat, melyek közül kiemelkedik az 1915-ben megalapított Stefánia Szövetség. A szövetség anyagaiból és a kortárs ankétok és viták szövegeiből kirajzolódik az anyaság egy új diskurzusa, mely vehemensen állítja, hogy a gyermekszülés nem egyszerűen a nemzetet erősbítő, hanem a nemzetet védő, a nemzet integritását biztosító cselekedet, ugyanakkor az anya nemzetvédő feladata nem merül ki a szülésben, hanem a helyes, (azaz az orvosszakma előírásait hűen követő) csecsemőápolás is hozzátartozik. A trianoni békeszerződést követően az anyaság háborús diskurzusa egy még tisztábban biopolitikai diskurzussá alakul, hiszen az ország területi integritásának védelme lehetetlenné vált, a katonai és politikai eszközök kudarcot vallottak, helyettük megmaradt a nemzet-mint-népesség védelme, megmaradt a csecsemővédelem és az anyaság, mint a nemzeten esett sérelem begyógyításának, a sikeres irredenta jövő megteremtésének projektje.

A nemzet biológiai entitásának erősbítését célzó csecsemővédelem intézményesülése, illetve a nemzetet védő, ugyanakkor a nemzet védelmére szoruló anya új alakja hívják életre a védőnői hivatást. A védőnő feladata hogy támogassa, és ugyanakkor ellenőrizze is az anya reproduktív munkáját. Ez a munkakör Magyarországon a világháborús nemzetvédelem kontextusában jött létre, és szakmaiságát minden korszakban egyszerre alakítják az éppen időszerű orvosi direktívák, és adott rendszer demográfiai szükségletei.