Tátrai Viktor előadásának összefoglalója!

„Minden intézmény annyit ér, amennyit azok az emberek érnek, akik benne működni hivatva vannak.” – tartotta már a dualizmus korában (1876) is Grünwald Béla, az állami közigazgatás tragikus sorsú neves propagálója. Mégis, az eddigi kutatásokban a dualizmus kori államrendőrséget alapvetően közigazgatástörténeti illetve intézménytörténeti szempontból vizsgálták, így az intézmény működtetői, a hús-vér emberek élete és működése nem került a vizsgálatok fókuszába.

Tátrai Viktor a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 2021. évi székesfehérvári konferenciáján tartott „A dualizmus kori államrendőrség prozopográfiai vizsgálatának elméleti- és módszertani dilemmái a társadalmi mobilitás szempontjából” című előadásának első részében a társadalomtörténeti szempontú megközelítés egyik lehetséges analitikus elemzési módszerének, a prozopográfiának, az intergenerációs mobilitás vizsgálatára, azon belül elsősorban a történeti-jogi rendi státusz meghatározására történő alkalmazás lehetőségeit és korlátait vette számba.

Felmerül azonban a kérdés, hogy van-e, és ha igen, mi a szerepe a dualizmus kori társadalomban az 1848 előtti történeti-jogi rendi státusz örökségének? Ha „azért vizsgálódunk több generációra visszamenve, mert azt feltételezzük, hogy a rendi társadalomszervezeti örökség struktúraalkotó tényezőként formálta a polgári társadalomszerveződést is, akkor komolyan kell vennünk a rendiség közjogilag szentesített státuskijelölő dimenzióinak sorrendiségét.” – fogalmazta meg a tétet egyik tanulmányában (2019) Kovács I. Gábor (Tóth Zoltán nyomán).

Az előadás első felében a dualizmus kori államrendőrség tisztikarából „pozicionális elitként” meghatározott százhúsz fős mintán végzett kutatás eredményein került bemutatásra, hogy miért szükséges és hogyan lehetséges a nemesség meghatározása során a hagyományos genealógiai módszert, vagyis a származásra fókuszáló szemléletet kombinálni a társadalmi reprezentáció elemzését előtérbe helyező vizsgálati módszerekkel.

A referátum második felében viszont arra tett kísérletet az előadó, hogy bemutassa a professzionalizációs elméletek alapvetően makroszintű szemlélete hogyan adoptálható mikroszintű; az intézmények, jogszabályok vizsgálata helyett az egyéni életutakat és stratégiákat, valamint a karrier mobilitást elemző eljárássá, és milyen előnyökkel járhat egy ilyen megközelítés.

A képeken a Király utcai Pekáry-ház látható. (Ludwig Rohbock ecsetrajza 1855 körül - BTM Fővárosi Képtár; valamint fénykép a BTM Kiscelli Múzeumából 1900 körülről). A zebegnyői Pekáry család története összefonódott a fővárosi rendőrség 19. századi történetével. Az épületet Pekáry Imre pest városi alkapitány építette 1847 és 1849 között. Rajta kívül még három Pekáry, fia József, unokája ifj. Pekáry József valamint Pekáry Ferenc is a fővárosi rendőrségnél szolgált a dualizmus idején. József és Ferenc karrierje a főkapitányi helyettesi posztig ívelt, illetve Ferenc később a miniszteri tanácsos lett.