Ügyvédek a részvénytársaságok élén

Az ügyvédi hivatás 19. század végi, 20. század eleji átalakulása szorosan összekapcsolódott a Monarchia gazdasági életének fellendülésével. A részvénytársaságok igazgatósági és felügyelő bizottsági testületében szerepet vállaló ügyvédeket egyes történészek egyenesen „menedzserpótló” elemnek tekintették. A korabeli források, különösen a Magyar Compass gazdasági évkönyvek tanúsága szerint az ügyvédek gyakran töltöttek be igazgatói, igazgató-helyettesi pozíciókat, de számos igazgatósági tisztséget is magukénak mondhattak, mint ahogy számukra tartották fenn a gazdasági társaságok jogtanácsosi állásait.

A kortársak „merkantil ügyvédeknek” titulálták azokat, akik klienseik vagy pozícióik révén szoros kapcsolatba kerültek a gazdasági szférával. A korszakban egyre nagyobb létszámú ügyvédség egy része, elsősorban a fővárosban, lehetőségeit és kontaktjait felhasználva specializálódott gazdasági társaságok képviseletére, azok jogtanácsosi feladatainak ellátására, vagy éppenséggel stratégiai, operatív jellegű irányítására. A fővárosi kar, és kisebb mértékben a vidéki ügyvédség, a 19. század utolsó harmadától kezdve tehát mind képviseleti körét, mind tevékenységét tekintve specializálódni kezdett.

A „merkantil ügyvéd” egyik eklatáns példája volt Simon Izidor. „Simon az 1870-es évek végén jogtanácsosként kezdte meg pályafutását a Concordia Gőzmalom kötelékében, 1900-ban választották be a malom felügyelőbizottságába. Az 1900-as évek elején megtartotta a malom jogi tanácsadói státusza mellett egy vidéki takarékpénztár vezető tisztségét, sőt, 1910-ben egyszerre három bányavállalatban kapott stratégiai vezetői, illetve ellenőrzői megbízatást. A királyi tanácsosi rangot elnyerő Simon Izidor még az 1930-as években is praktizált.

Simon társadalmi beágyazottsága nagymértékben támaszkodhatott a Concordia malomban másfél évtizedig vezető pozícióban tevékenykedő Kelemen Gyulára, akin keresztül 12 másik gazdaságilag aktív ügyvéddel léphetett kapcsolatba, köztük a legbefolyásosabbal, az 1910-ben 49 posztot viselő Mezei Mórral. Legalább ilyen szintig meghatározó Simon kapcsolódása a Borsodi Szénbánya Részvénytársaság 3 szereplőjéhez, az igazgatótanácsi tag Fenyő Soma például egyszerre jelenthetett kontaktust Schóber Bélához, Fellner Frigyeshez vagy Piufsich Frigyeshez. Simon kapcsolathálózatából tehát kitűnik, hogy kizárólag a gazdasági tisztségeket tekintve 43 ügyvéddel állt közvetlen, illetve elsőfokú közvetett érintkezésben, ezen aktorok pedig összesen 343 pozíció felett rendelkeztek.”

[Az idézett rész Papp Viktor: Gyenge kötésekkel a gazdaságban. A budapesti ügyvédek részvénytársasági pozícióinak hálózatelemzése (1890–1910) című tanulmányából származik, mely a novemberben megjelent Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyvben látott napvilágot (Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (főszerk.): Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv. Hálózatok – Hierarchiák. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Hajnal István Alapítvány, 2020. 287–322.)]

(A képen: Simon Izidor gyászjelentése, 1940. április 17. Pannon Digitális Egyesített Archívum – https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/548226#)