Ügyvédi praxis a horizonton. Az ügyvéddé válás motivációi a hosszú 19. században

Ahhoz, hogy valaki ügyvédként praktizálhasson, minden korszakban szükséges volt jogi tanulmányokat folytatni. A jogi végzettség megszerzése tehát előfeltétele az ügyvédi diploma megszerzésének. A jogi tanulmányokra való beiratkozás motivációiról az összegyűjtött források azonban alig szólnak. Busbach Péter úgy emlékezett, a birtokos nemesség előszeretettel taníttatta gyermekeit, amikor pedig erre sor került, akkor "kizárólag a jogi pályára léptek." Ez ugyanakkor messze nem jelentette azt, hogy magáért az ügyvédi hivatásért választották a jogi tanulmányokat vagy szerezték meg az ügyvédi képesítést. Véleménye szerint ez a nemesek körében inkább "ambitióból, mit ma is megszerzi egyik-másik fiatal mágnás a bölcsészeti vagy jogi doktor czimet, vagy egy bajor kir. herczeg az orvostudori diplomát" történt. Harrer Ferenc egy fél évszázaddal későbbi időszakra visszaemlékezve is hasonlóképp vélekedett a jogi tanulmányok iránti általános érdeklődésről:

"Magyarországon valamikor minden főiskolai hallgató, akinek máshoz különös hajlama nem volt, a jogi pályára lépett. Ilyen alapon lettem 1891 szeptemberében én is jogász, bár nem is mondhatom, hogy ne lett volna kedvem a jogi tanulmányokhoz."

Ami leginkább érdekes, hogy mindketten háttérbe szorították a személyes és családi motivációkat e kérdés kapcsán, s helyette arról írtak, hogy mi volt az egyes társadalmi rétegek körében a szokás, ami szerves részét képezte észleléseiknek.

A képen: A kassai királyi jogakadémia könyvtára (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár)