Ügyvédi praxis a horizonton. Az ügyvéddé válás motivációi a hosszú 19. században II.

Busbach Péter ugyancsak kulcsélményként emlékezett ügyvéddé válására. 1857-es ügyvéddé avatása idején - későbbi visszaemlékezése szerint legalábbis - "tele örömmel és boldogsággal" céljához jutott, arra a pályára, "hová kora ifjúságom óta törekedtem". Ez pedig azért különösen érdekes, mert az 1850-es évekre az osztrák neoabszolutista kormányzati döntéseknek köszönhetően jelentősen átalakult az ügyvédkedés intézménye. De miért éppen az ügyvédséget választotta?

"Pályát törni, ezen gyökeret fogni, hatáskört hódítani, befolyást és nevet szerezni, a mely tán egy szűk község, járás vagy megye határán túl terjed: ez a vágy minden ép szívű és szellemű ifjú kebelében és agyában motoszkál, s ha erre összpontosítja egész istenadta erejét, tudva, hogy pályáján mindent saját erejével, saját munkájával, támasz nélkül kell kiküzdenie: van-e, lehet-e ennél erősebb hajtóerő?, nemesebb, tiszteletreméltóbb ambitió?"

A képen: Busbach Péter (Tolnai Világlapja, 1905. december 17. 51. sz. 1999.)